ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem

… Az írónő személye …

Szeretnék pár dolgot tisztázni, mielőtt kezetekbe veszitek a könyvet;

1. SOHA nem voltam színészhallgató, civil diplomám és civil szakmám van, a színházban jegyszedőként dolgoztam a főiskola mellett mikor megismertem a Színésznőt. Nyolc évre adtam fel a karrieremet, mert Ő elvárta, hogy az Övét építsem a sajátom helyett.

2. Mindenféle eljárással és perrel nézek szembe azért, hogy az igazamat bizonyítsam – se bosszú, se másfajta érzések nem vezérelnek, viszont akik és ahogy szerepelnek a könyvben, mind valós alakok tükörképei – léteznek.

3. A Színésznővel nyolc évig éltem együtt, nem a szeretője voltam, hanem a párja és élettársa, így a könyvben Róla alkotott kép tökéletesen megfelel a valóságnak – legalábbis annak a szerepnek, amit nyolc évig nekem játszott.

4. A kapcsolaton belüli erőszak lelki és testi nyomait nem tudom, hogy fel tudom-e dolgozni valaha. Annál is inkább, mert a Színésznő hatalma, pénze és kapcsolatrendszere áll szemben az igazsággal, ami egymagam vagyok. Hogy Ő fel tudja-e fogni, mit tett egy nála 25 évvel fiatalabb, akkor még gyermekien naiv kislánnyal?! Talán sose tudjuk meg.

5. Végül a színházi szakma elmúlt egy hetéhez csak egy gondolat; részemről magát a Vígszínházat sajnálom, mert az emberek most olyan dolgokkal azonosítják, amik más színházakban fokozottan, napi szinten, kiskorúakkal szemben is jelen vannak. Szomorú tény, de ez a színházak normalitása – most azért van botrány, mert a közönséghez végre kijutott valami a zárt ajtók mögül…

#metoo

” A művész úr nem sokkal a premier előtt okozott meglepetést, amikor átmentem hozzá, hogy kérésére segítsek összemondani vele a szöveget. Rejtvényt fejtett, kávézott, egyedül ült az öltözőjében, én pedig épp ráértem, mert a Színésznő a fodrászatban volt, és nem volt rám szüksége. A művész úr gondosan becsukta az ajtót mögöttem, furcsamód kulcsra zárta, és másodpercek alatt, elszánt vehemenciával vetette rám magát; a falhoz szorított, csókolta az arcomat, a számat, a nyakamat, amitől olyan undor és félelem jött rám, hogy teljes erőmből ellöktem magamtól, mire sértődötten közölte, hogy ő márpedig akar engem. Mondtam neki, hogy valamit félreérthetett, de semmi baj, nem mondom el senkinek, csak most mennék… Állt az ajtó előtt, kétségbe volt esve, majd újra megpróbált közeledni, és közben olyanokat suttogott, hogy mióta erre vár, és milyen vonzó vagyok a számára, és hogy engedjek, különben következményei lesznek… Ez zsarolásnak hangzott, ezt meg is mondtam neki. Mikor másodszorra is elutasítottam, leült a székére, és sértő stílusban arra kért, távozzak. Kiszaladtam a folyosóra, át a Színésznő öltözőjébe, sokkos állapotban. Mikor Ő visszért, elmondtam Neki mi történt, de a reakciója még engem is meglepett; hangosan felnevetett, és közölte, hogy örüljek neki, hogy mindenki engem akar… “”

Ha elolvasod a könyvet, más emberként ülsz be utána a színházba…

2017.11.13.

A SzínészNŐ nagy játékos, az áldozat-szerepkör pedig ötvenvalahány éve remekül megy neki, mindig van, aki elhiszi.

Arra viszont nem számított, hogy ezt az előadást én is végigjátszom.

A SzínészNŐ pedig egyre kétségbeesettebb.

Mindenkit az érdekel ki Ő…

Kiderül vajon?

Az biztos, hogy nem csak a Színésznőről, de az ország egyik legnagyobb színházát mozgató bábjátékosokról is lehull a lepel. A könyv tele lesz meglepetésekkel…

Ahogy Ő fenyeget, nem fenyeget úgy senki…

Ismerem Őt, minden lépése a szerep hozadéka; tudom, kit játszik most, és azt is tudom, ki a rendezője. Címlapokról mosolyog, partykon vesz részt, a televízióban hiteti el a nézőkkel, hogy minden rendben van, miközben a függöny mögött semmi más vágya nincs, csak hogy jó legyen abban a szerepben, amit nemrég kapott “bűnbánása” okán; el kell pusztítania előző önmagát, kitörölni valaha-volt boldogságát. Addig küzd, amíg a tapsot meg nem hallja a végén – ez a feladata.

Persze arra sem Ő, sem a rendezője nem számítottak, hogy a törékeny, naiv, szava nincs kislány a saját lábára áll és megvédi magát – éppen ideje – , márpedig nem leszek áldozat ebben az előadásban, hiába remélték. Nyolc évig tűrtem a bántalmazást, a megalázást, a megfélemlítést, a szolgálatot, mindezt azért, mert Ő ismert ember és ettől kiváltságosnak érezte(tte) magát. Olvassátok el a könyvben, mi az igazság, miért nem halványultam én is el, ahogy sokan mások, és milyen élet-halál harc dúl a színpad melletti takarásban, vagy magában az Élet nevű játékban, ha egy Színésznőt szeret az ember…

Novemberben könyvpremier, utána pedig az is lehet, hogy folytatom a történetet onnan, ahol a könyvben véget ért – nagyon úgy tűnik, hogy a Színésznő még mindig szeretne tovább játszani… (a saját színháza idén sem kényezteti el szerepekkel?)

Köszönöm az olvasóktól kapott rengeteg szeretetet, biztatást, támogatást!

Színház, szerelem, politika & ármánykodás – mai magyar valóság – mindenki színpadra kerül!

Könyv formátumban könyvesboltban, online, e-book-ként lesz kapható, és természetesen a könyvtárakba is bekerül.

Hamarosan láthatjátok a végleges borítót…

“Más emberként ülsz be a színházba miután elolvastad…”