Nem enged el…

Hogy a forgószél mindkettőnket felkap, várható volt.
Hogy Ő fényt kap, s ebben sütkérezve próbál színpadon maradni, várható volt.
Kicsit olyan ez, mint mikor meglepetés ér, s még örülsz is neki – a Színésznőt annyian ismerték meg az elmúlt napokban, mint talán pályafutása alatt sosem…

Gyászoló királynőként szívja magába ezt a felemás ismertséget, s dönt arról, miképp fordítja majd javára; tegyen bárhogy, az alapokat ismét leraktam Neki. A híressé vált mondat, miszerint “Te tönkre akarod tenni a Színésznőt” saját darabokra hullt tükrének szilánkjaiban láttatja magát. Egyetlen lap sem írta le, pedig a lényeg ennyi a történetben;

Senkinek nem akarok ártani, senkit nem akarok megbántani – én kizárólag magamat védem az ellenem felhozott koncepciós perben, és az igazamért küzdök, teljesen függetlenül attól, hogy a Színésznő mit és hogyan tesz.

Szeretnék Tőle is, és a hazugságaitól is elszakadni, de nem enged el…

Hogy a gyengébbet támadják továbbra is, tudható volt.
Könnyebb, egyszerűbb eltaposni a bántalmazottat, s letérdelni a művészi ismertség, Nagyság előtt. Nem látják az emberek, hogy a Színésznő hogyan áll(t) bosszút elvesztett boldogságáért, hogyan próbál egy kezdődő életet sárba taposni, milyen ember Ő valójában, s micsoda erőket mozgat meg koholt vádjaival és hatalmi játszmáival (pénzével és befolyásával) a háta mögött, csak hogy elfeledhesse a múltat – vagy legalábbis hiteles áldozata lehessen…

Se pénzt, se hírnevet, se előnyt nem hoz ez az egész rémálom számomra – sokan tévedésben vannak ezzel is. Ha a Színésznő nem játszott volna az utolsó pillanatban is Istent, aki (velem) bármit megtehet, akkor talán az én történetem soha nem derül ki senki számára – örökké a fiók mélyen őrzött titka maradt volna, védve egy hamvaiba holt szerelmet – vèdve azt, aki bántott.

Az egyik halott a síron táncol, a másik kezében ott a lapát. Temetetlen holtak, kiknek múltja minden mozdulattal jelenné válik; a zúzódások újra bekékülnek, a kimondatlan szavak felszakadnak, a megsárgult szerelmes levelek tépett papírszalvétákká válnak a kezükben. 

Az egyik bármit megtehet, a másik tovább tűr.

(a kép nem illusztráció)

ViaszBaba – SzínészNŐt szerettem – A KÖNYV
Facebook

viaszbaba.blogspot.hu

Instagram/krencseyhella

Twitter/krencseyhella

krencseyhella@gmail.com

Krencsey Hella - ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem

 A KÖNYV megrendelhető vagy személyesen átvehető a kiadó könyvesboltjában!

( www.undergroundbolt.hu/konyv/viaszbaba-szinesznot-szerettem )