Minden elcsendesült, mintha kihaltak volna a fények a színpadon.
Hatalmas botrányokkal, és hatalmas reményekkel vágott bele ősszel néhány karakán ember, hogy megtisztítsa azt a fertőt, amiről évtizedek óta senki nem mert beszélni a magyar színházi világban – ehelyett feláldoztak két valóban nyugdíjaskorú szakembert; az igazi bűnösök azonban ma is a helyükön vannak, és ugyanúgy, ugyanazt elkövetik, ami ellen tavaly még egy ország lázadt.
Megfélemlítések, társulatot célzó fenyegetések, megélhetési zsarolások állnak amögött, hogy hirtelen ekkora lett a csend. (a saját bőrömön tapasztalom)
A közönség semmiről sem tudhat – ez alapszabály. Ugyanolyan naivan mennek előadást nézni, ahogy tették ezt ősz elején, s már nem is emlékeznek, mi történt pár hónappal ezelőtt. Aki szivárogtat, annak egy életre annyi, és a művészlétben, ha baj van, olyan könnyen nem váltunk munkahelyet…
Túl erős a függöny mögött a hatalom, és túl jók a bábfigurák az előtérben.
Engem a könyvben leírt egyetlen eseten kívül nem ért szexuális zaklatás a színházban, nyilván ez köszönhető annak, hogy egy elismert Művésznő “védelme” alatt léteztem, azonban az ajtó mögötti, eddig mélyen eltitkolt bántalmazásomat a SzínészNŐ sem úszhatja meg. Hiába a nagy egység, hiába a közvéleménnyel elhitetett “minden rendben van, felállunk a gyászból” elképzelés a teátrum részéről, semmi nem változott.
Forduljak tán a színház által “létrehozott”, alkalmazottak számára fenntartott vizsgáló-bizottsághoz, hogy segítséget kérjek, mint áldozat? Ez nem teljesen abszurd? Vajon létezik egyáltalán ilyen “szervezet”?
Bárcsak több hit és erő lenne ebben a szakmában! Bárcsak a fellángolt lelkesedés, ami tisztítótűzzel elsöpörte volna a színházak sötét bugyrait, nem hullt volna hamvaiba, és akkor talán nem csupán két őszbe hajló ember mehetett volna vígan nyugdíjba (jelentős összeggel a zsebükben végkielégítés gyanánt), hanem legalább ötven, akiknek semmi keresnivalójuk emberileg olyan területen és beosztásban, ahol igenis példát kellene mutatni…
Szívből sajnálom, hogy ez a kezdeményezés úgy múlt ki, ahogy egy rossz előadás végén több száz ember menekül a nézőtér sivár, nyomasztó légköréből.
viaszbaba.blogspot.hu
Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella
krencseyhella@gmail.com
Krencsey Hella - ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem
A KÖNYV megrendelhető vagy személyesen átvehető a kiadó könyvesboltjában!
( www.undergroundbolt.hu/konyv/viaszbaba-szinesznot-szerettem )
Kommentek