ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem

Poros, érzéketlen, szürke pince rejt két méltóságos, ámde megfáradt bőröndöt, melyek gondosan lezárva várják, hogy egyszer majd fény hulljon rájuk, s nehéz titkukat megoszthassák egy arra tévedővel, aki talán megérti a sok éven át magukba gyűjtött emlékek valódi értékét…

“Szememmel szólítom szemedet,

Kezemmel keresem kezedet

Testemmel takarom testedet

Szívemmel szeretem szívedet!”

Jó reggelt Szerelmem!

( a SzínészNŐ )

Rajzok, versek, színpadi és valóságos életdarabkák zuhannak ki a sötétből a zárak felkattintása után; egy nagyszínpadi gálán viruló kis műrózsa elnyűtt maradványai ( “Nézd, Baba, elhoztam neked a kellékrózsát!” ), vagy egy orosz vendégszereplésen választott, holdköves gyűrű, netán egy cetli, szív alakra vágva – jól emlékszem, forró, augusztusi reggelen írta a SzínészNŐ, talán pár nappal a Grande Finale előtt… A párnámra tette, amíg reggelit készítettem Neki.

Két bőröndnyi szerelem, melyet érzett-játszott-hazudott?!

Hol a határ, ameddig az érzéseinkkel a másiknak árthatunk?

Hogy érthetné meg, hogy nem egy színpadi jelenetet játszunk el, hanem a valóságban vagyunk?

Hogy tehette ily’ kegyetlenül tönkre az életemet?

S mindezen mozaikdarabkákból kirajzolódik egy nyolc évet megtagadó, boldogságát kudarcként megélő nő, kinek lelkét és szívét most hatóságok vizsgálják, s aki elvesztette Önmagát valahol a színpad és a színházi öltözője között – mondd, tudod Te valójában, mivel vádolsz?!

…avagy a Tények:

Rengeteg megkeresést és kérdést kapok, a fontosabbakra szeretnék reagálni.

1. A tárgyalás időpontját lassan egy éve nem képesek kitűzni, s gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy miért – abban a pillanatban, hogy van időpont a tárgyalásra, van időpont a Színésznő nevének immár hivatalos publikálására, ami együtt jár mindazon bizonyítékok nyilvánosságra hozásával, amik egyértelműen bizonyítják az igazamat, valamint azt is, hogy milyen “ember” Ő, és hogyan állít valótlan dolgokat – bizonyítják, hogy mit tett a gyerekével, a kollégáival és velem…

2. A könyv jogait továbbra sem adom ki a nagyobb kiadóknak, multiknak – nagyon sajnálom, hogy nem tudjátok megvenni a bevásárlóközpontokban, és érzem a nyomást, hogy mekkora kereslet lenne rá, de ha kiadnám a kezemből, talán többé senki nem jutna hozzá… Ezt nem kockáztatom.

3. Hogy a SzínészNŐ miért áll ezek után is oly’ gyakran a színpadon?!

Ti – vagyis a nézők döntik el, kire kíváncsiak… A nézők döntik el, hisznek-e bizonyos belső vizsgálatoknak, avagy sem… Szomorú mindazonáltal, hogy egyesek “sztárként” kezelik a SzínészNŐt, aki az én fájdalmam-életem árán hiszi továbbra is, hogy számára nincs lehetetlen…