Érdekes az olvasók, nézők hozzáállása ehhez a felfokozott érzelmi állapothoz, amibe egy ismert színésznő és egy fiatal lány került; egyre többen írjátok, hogy ez egy olyan nagy és szenvedélyes szerelem volt, amit nem szabad engedni, hogy külső hatások elpusztítsanak. Erre szeretnék pár sorban reagálni, valamint a bejegyzés végén az immár utolsó üzenetemet én is elküldöm a SzínészNŐnek, s remélem ezzel VÉGE – találkozunk a Bíróságon!
A Színésznővel augusztus 13-án mi még egy szoros szimbiózisban, egy megingathatatlan szerelemben léteztünk (ezt egy korábbi bejegyzésben bemutatott sms-e egyértelműen igazolja), majd két nappal később Ő már a rendőrségen jelentett fel ki tudja miért?! – jóval később lett az egészből kapcsolati erőszak, mint “vád”. Őszintén megmondom, hogy érzelmileg a mai napig nem tudom mi történt, csak annyit, hogy 13-án este kapott egy gyanús telefonhívást a gyerekétől, és attól kezdve minden megváltozott….
A SzínészNŐvel emberileg, érzelmileg és az Ő befolyásoltságát tekintve értékrendszerileg is olyan távol kerültünk a másiktól, hogy a jövőben egész biztos vagyok benne, hogy nem lesz közünk egymáshoz. Az elmúlt két év megaláztatásai, hazugságai részemről nem megbocsáthatóak, így bármekkora szerelem, szövetség, szimbiózis, olykor tündérmese – olykor Pokol tornáca – is volt a mi szerelmünk,
LEZÁRULT.
Amint a Bíróság ítéletet hirdet e kínzóan hosszú, fájó, és mindkét felet csak traumatizáló perben, én több lakattal zárom le a múltamat – a jövőbe tekintek, és elkezdek élni. A SzínészNŐnek meghagyom (ugyan)azt a jelent, amiért (mint tudjuk) a velem való megismerkedése előtt többször majdnem az életével fizetett. Bízom benne, hogy Ő úgy érzi, sikerült “jónak” lennie, s kívánom, hogy csak fele annyira legyen még boldog az életében, amennyire velem volt – akkor megéri tovább játszania.
Engedjétek meg, hogy mielőtt végleg magamra rántanám a függönyt megannyi méltatlan támadás és fájdalom okán, egyetlen, személyes sort üzenhessek a SzínészNŐnek – bár tudom, az az ember, aki elolvassa, már nem ugyanaz, akit én valaha szerettem…
Az üzenet arról szól, hogy ha egy aranykalitkába zárt kismadarat kiszabadítanak, és megízleli a szabadságot, szerelmet, boldogságot, életet, akkor igen buta és meggondolatlan, ha a végtelen kék ég helyett egy mesterségesen megvilágított, hamis-arany színnel futtatott kalitkába menekül vissza, s újra azzá válik, aki mindig is gyűlölt lenni; mások folyamatosan rettegő, kiszolgáltatott, boldogtalan díszmadarává… (ez KisManókkal is előfordulhat)
… FINITA …
A blog a tárgyalás kitűzését megvárja, utána folytatódik. Szükségem van levegőre, biztonságra, szeretetre, szabadságra – biztosan megértitek.
Szívemből kívánok minden szépet&jót az olvasóimnak, barátaimnak, munkatársaimnak.
Köszönöm, hogy vagytok!
ViaszBaba – SzínészNŐt szerettem – A KÖNYV
www.undergroundbolt.hu/konyv/viaszbaba-szinesznot-szerettem
Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella
krencseyhella@gmail.com
