ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem

” Engem soha nem veszítesz el. Akkor sem, ha már szél leszek, mert akkor nyíltan cirógatlak majd az utcán és mindenki szeme láttára szemérmetlenül a nyakadba bújhatok. Elolvashatom csillagfénynél az összes leveledet és aranyhajaddal beterítem az egész világot, hagy érezze mindenki, milyen jó ez. És felszárítom a könnyeidet, mert minden cseppjük fáj, de bennem oldódnak… Tovább »

Egy kezemen meg tudom számolni, elmondása alapján hány embert szeretett életében Kalocsai Zsuzsa, és néha elgondolkodtató, hogy e néhány ember között nem a családtagjai szerepelnek, hanem Általa választott “lelkitársak”, akiknek a létezése értelmet adott mindannak, aminek Ő önmagát érezte. Másoknál kereste a válaszokat, és ha a lelke kapcsolódott egy másik lélekhez, akkor tudott csak szeretni… Tovább »

A bántalmazást, a szerelmét, az élettársi viszonyt 8 éven át. A hivatalból készült hang-és videófelvétel ellenére olykor kiesett a szerepéből, és láttam valamit abból az emberből, akit valaha szerettem. Egészen addig a pillanatig, amíg a hamis, betanított tanúi meg nem jelentek a színen, tagadva azt is, amit maga a SzínészNŐ mondott korábban… Erre mondják a… Tovább »

Félelem. Az egyetlen szó, ami eszembe jut, ha arra a NŐre gondolok, akivel nyolc évig éltem fiatal lányként (21-29) élettársi-szerelmi kapcsolatban, és aki fizikailag-lelkileg bántalmazott, megalázott, érzelmileg és szellemileg kihasznált, ugyanakkor a személyi szabadságomat a saját karrierje – a színpad oltárán áldozta fel. Nincsenek érzéseim iránta. Se bosszú, se düh, se harag. Inkább megvetés. Mélységes… Tovább »

Talán biztonságosabb, ha most már felfedem valódi lényemet. Olvasóim egy része megnyugszik, hogy létezem, a kíváncsiskodók pedig nyugodt szívvel várhatják a jogi procedúra után a történetünk folytatását, vizuális emberek lévén nem rébuszokban elmesélve… Drága olvasóim, követőim, sajtó, média, íme, ő vagyok én… A fiatal lány, az írónő, akinek a sorsa olyan szélsőséges és izgalmas, hogy olykor… Tovább »